Csodálatos dolog az, hogy a gyerekeinket arra taníthatjuk, hogy másoknak örömet okozni öröm. Hogy adni jó és nemes dolog. Hogy akkor vagyunk gazdagok, ha a sajátunkból adni tudunk azoknak, akiknek nincsen annyi, mint nekünk.

Nagyon büszke vagyok az Örömhír ovisokra (és szüleikre), hogy saját kedves játékaikból, szeretetből csomagokat készítettek a hasonló, ovis korú menekült ukrán gyerekeknek!

Ezeket a mai délután ünnepélyesen (egy kis zene, süti és tea kíséretében) a gyerekek saját maguk átadták ukrán gyermektársaiknak. Hihetetlenül megható volt, amikor a kicsi ovis gyerekek átnyújtották az ajándékokkal teli táskákat „idegen” társaiknak úgy, hogy ők ezúttal nem kaptak semmit. Pontosabban ez így nem igaz: nem kaptak fizikális ajándékot (amiben amúgy az elkövetkezendő napokban bőségben részük lesz majd), ám kaptak ízelítőt emberségből, önzetlen szeretetből, segítség nyújtásából. Úgy gondolom, az összes gyermek -magyar és ukrán menekült egyaránt – sok értékkel gazdagodva ment haza a mai napon.